SM gyógyszeres kezelése

A legújabb kutatások és a magyar irányelvek fényében 17 hazai SM-szakértő által kialakított, 8 pontból álló konszenzusajánlást fogadtak el a hullámzó kórformájú (relapszáló-remittáló) SM kezeléséről. Nemzeti útmutatásra azért is van szükség, mert a különböző országok eltérő egészségügyi finanszírozási politikával működnek, ezért a nemzetközi szakmai irányelveket összhangba kell hozni az egyes országok realitásaival.

Mi történik, ha véletlenül kihagy egy injekciót vagy tablettát egy kezelés alatt lévő SM beteg? Valószínűleg semmi, a gyógyszerek hatása ugyanis nem napokban mérhető. Akinél viszont nem véletlenül marad el egy-egy alkalommal a gyógyszer, hanem rendszertelenül alkalmazza a terápiát, nincs értelme a kezelésnek – figyelmeztet dr. Mátyás Klotild, az egri Markhot Ferenc Oktató Kórház neurológusa. Az eredményesség mást jelenthet a betegnek és mást az orvosnak, ezért tisztázni kell, hogy reálisan mi várható egy terápiától.

A kezeléstől elvárt eredmény attól is függ, hogy Ön milyen életvitelt folytat, és milyen személyes célokat tűzött ki. Ezek a célkitűzések az alábbiakra bonthatók: 1. az SM által okozott agykárosodás lelassítása, 2. a tünetek kezelése.

Szklerózis multiplex: ismerje meg a legújabb kutatási eredményeket és felfedezéseket, illetve két beteg történetét!

A sclerosis multiplex terápiájáról szóló irányelvek világszerte segíthetik a kezelőorvosokat az SM betegek kezelése során felmerülő kérdésekben.

A relapszusokkal és remissziókkal járó sclerosis multiplex ideálisan kezelendő interferon bétával, amelyikről kimutatták, hogy az exacerbációk gyakoriságát körülbelül egyharmadával csökkenti.

Egy új tanulmány szerint, ha az első tüneteket követő 6 hónapon belüli megkezdődik a sclerosis multiplex (SM) kezelése, akkor egy évtizeddel később jelentősen csökken a súlyos fogyatékosság kialakulásának kockázata.

Évente mintegy 180 új, kezelésre szoruló beteg jelentkezik a hazai szklerózis multiplex-centrumokban. A betegek számára örvendetes hír, hogy februárban újabb készítménnyel bővült a gyógyszerpaletta, amit hónapokon belül továbbiak is követnek. A Medical Tribune összeállításában az immunrendszer működését befolyásoló (immunmoduláló) törzskönyvezett és fejlesztés alatt álló gyógyszerek hatásait és mellékhatásait vesszük górcső alá.

A jelenleg törzskönyvezett immunmoduláló gyógyszerek a visszaesések számát csökkentik, hatástalanok azonban a visszaesések nélkül fokozatos rosszabbodást mutató betegek esetében. A rosszabbodó-javuló fázisban lévő betegeknek is csak mintegy 40-50 százaléka reagál a kezelésekre, azaz lesz kevesebb visszaesése ("schubja") a terápia mellett.

Az SM súlyosságát nemcsak a funkcionális értékelőskálák segítségével mérhetjük, hanem az exacerbatiók előfordulásának gyakoriságával (exacerbatiós ráta: egy betegcsoport egy év alatt jelentkező exacerbatiójából számított, egy betegre eső átlagszám) és súlyosságával is. Az interferonok, a glatiramer-acetát és a natalizumab csökkentik a relapsusok kialakulását, a központi idegrendszeri gyulladást, a natalizumab és az interferonbéta-1a lassítja a rokkantság kialakulását is.

Az immunrendszer működését gátló anyagokat immunszuppresszív szereknek nevezzük. Az autoimmun betegségekben immunszuppresszív szerekkel változó mértékű, bizonyos esetekben jó terápiás siker érhető el. A kortikoszteroidokat immunszuppresszív hatásuk mellett gyulladásgátló effektusuk is alkalmassá teszi egyes autoimmun betegségek kezelésére.

Azoknak az SM-betegeknek, akik az adott immunmoduláló szer alkalmazása mellett mind a hatékonyság, mind a mellékhatások tekintetében az adott szertől elvárhatóan "jól vannak", nem indokolt gyógyszert váltaniuk.

Miért kezeljük a betegeket? A másodlagos axonalis károsodás mértékét az idegrendszeri plaszticitás egy határon túl nem kompenzálja. RR SM-ben az axonkárosodás mértéke leginkább a gyulladásos folyamatokkövetkezménye, melyről bizonyított, hogy az INF, GA és 2.3. vonalbeli készítmények csökkentenek.