MRI

A vizsgálat teljesen fájdalommentes és veszélytelen, mellékhatása nem ismert, emiatt szükség szerinti gyakorisággal ismételhető és például kisgyermekek vizsgálata során is rizikómentesen alkalmazható. A pacemakerrel és mágnesezhető implantátumokkal, fémanyagokkal rendelkező betegek azonban nem vizsgálhatók.

A mágneses rezonanciás vizsgálatot (MR) döntően a koponya, a gerinc, valamint az ízületek betegségeinek kivizsgálásakor alkalmazzák, azonban kiválóan alkalmazható a nyak, a mellkas, az emlő, a has és a kismedence tanulmányozására is. Leggyakrabban az alábbi esetekben végzik el a vizsgálatot: gyakori fejfájás, rendszeresen visszatérő szédülés, agyi történések megfigyelése, daganatos áttétkeresés, sérülések, valamint gerinc vagy ízületi problémák kivizsgálásakor.

Vizsgálat során a páciens bekerül egy erős mágneses térbe - ami a szervezetére veszélytelen. Itt a hallható hang tartományába eső rádióhullámok leadásával és a szövetekből kibocsátott hullámok vételével kapunk információt a szervekből.

Az MRI (MRI készülék lásd I. ábra) az angol "(Nuclear) Magnetic Resonance Imaging" rövidítése, melynek jelentése: mágneses magrezonancia képalkotás. A technikát elsősorban az orvosi diagnosztikában használják a test szerkezetének leképezéséhez. (Hazánkban leginkább az "MR-vizsgálat" kifejezés használatos.) Emellett az agyi képalkotás területén is egyre gyakrabban alkalmazzák. Előnye a komputertomográfiához (elterjedtebb angol rövidítéssel CT) képest, hogy jobb a kontrasztfelbontó képessége a lágy szövetek területein. Létezik a strukturális MRI vizsgálat (sMRI) mellett ún. funkcionális mágneses rezonanciavizsgálat (fMRI) is, amellyel a vizsgált szervek működéséről nyerhető információ.

Részben, hogy kizárjunk más betegséget, részben hogy a fehérállományban többgócú károsodást igazoljunk, MRI vizsgálatot végzünk. Először a koponyáról, pontosabban az agyról, majd szükség esetén a gerincvelőről. Az MRI (Magnetic Resonance Imaging = mágneses magrezonancia alapú képalkotás) a legfontosabb segítségünk az SM diagnosztizálásában. Bár már másfél évtizede használjuk, még mindig rácsodálkozom, hogy anélkül, hogy szúrnánk, vágnánk valakit, így beleláthatunk a fejébe.

Hosszú időn át akkor tekintették aktívnak a sclerosis multiplexet egy betegnél, ha újabb állapotrosszabbodások (shubok) jelentkeztek. Amint dr. Rózsa Csilla, a fővárosi Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház neurológiai osztályának vezető főorvosa ismerteti, a tapasztalatok – és az időközben kiszélesedett terápiás paletta – nyomán mára megváltozott a szemlélet. A panaszoktól vagy állapotrosszabbodástól függetlenül is lehet aktív egy betegség, ezért egy-egy gyógyszerváltással ma már nem feltétlenül javasolt megvárni a tünetek ismételt fellángolását.